Kék, mint az ég, a szem (Semenova Ekaterina Romanova)

Igen, hosszú idő óta a háború elült,
Mint egy szörnyű vihar éjjel.
Csak egy furcsa dolog,
Emlékszem kék szeme.

Már hosszú ideje negyvenegy,
Aztán szolgált partizán.
Törlés engedték buta, de bátor.
Young, egy szóval, én.

Mindnyájan fiatalok akkor,
Gerilla a kis csapat.
Emlékszem minden megnevezés: elfelejteni
Azok, akik tönkre legnagyobb ellensége?

Ülünk a tűz és énekelt együtt,
Még a dal volt valami saját!
Csak tíz valójában előttünk,
És én egyedül maradt.

Times kemény volt akkor,
Egy golyó a fejébe - és még Helló, Föld.
Nos, mi még mindig fiatal,
A halál valami nem sikerült.

Nos, akkor nem! Vártunk egy anya,
Várjuk a lányok a háborúból.
És éjszaka, otthon, nem alszik.
Nem tudtuk volna ölni minket!

És nevettek halál, vicc,
Ő, egy idős nő, ezért nem értem!
Mentünk előre, és megfeledkezett a halál.
Otthonuk volt, az anya.

Egymás között, így a szórakozás
A napi költség volt:
Kik a fasiszták minket a nap
Legfőképpen megölni vechora.

Eh régi dolog - lőni egy gép,
Hallgassa recsegő Povalii szervek.
Emlékszem, amikor kiment egy éjszaka
A menedéket. Néztem:

A házak között, nézz jobbra az égen,
A rozsdásodó pólus ferde,
Az ellenség: karfa nélkül, sisak nélkül.
Fogtam a fegyvert. Nos, várj!

Tényleg akartam lőni, de hirtelen megállt:
Német csendes valaki hívott,
Mivel a falak, az egész rongyos, piszkos,
Jöttem a kutyát. Fritz húzta ki a zsákból

Egy darab szárított hús. "Kus-Shay" -
Azt mondta, a törött orosz,
Megpaskolta a kutya füle szakadt,
Elmosolyodott, és súgott valamit.

Nevetett és nevetett a lelket -
Pure nevetés nélkül gonosz cseppek.
Valami furcsa volt velem.
Ő kék szeme.

És itt az első alkalom, azt gondoltam:
És mivel ez egy otthon. várakozás.
Ezek imádkozni, sírni, bánkódni,
Photo ápolják.

Ő is még gyakorlatlan,
Göndör hajú, szeretem mézharmat.
Hány különböző hullámvölgyön
Várta, talán előre.

Egy lövés dördült - a fiú esett,
Mivel nem ideje, hogy még sikítani, elaludt.
„Mit - Hallottam - Medley,
És testvér? Lekéstem, lassú ember! "

Álltam. Nem, amíg ez volt -
Valami fájt a mellkasa.
A szemében a könnyeket megdermedt,
Azt nem volt hajlandó menni hirtelen lába.

És a sziréna jajveszékelt baljóslatúan
A szürke füst elveszett hold.
Nincs szörnyűbb dolgokat
És értelmetlen, mint a háború.

Régen felhívtam VICTORY
Blazed át Moszkva Salute.
tiszta, nyugodt égbolt ünnep
Minden felvidítani körül, mindenki énekel.

A láttán örömkönnyeket buta
Csillogott, mint a reggeli harmat.
És emlékszem ilyen család,
Kék, mint az ég, szemében.